Plakáttól fogyni???

Kaptunk egy levelet -  olvasónk írta, aki meglátott egy plakátot – és önmagát vélte felfedezni a képen. Persze nem ő volt, de  a látvány hatására meghozta azt a döntést, amit már régóta tervezett: életmódot vált és fogyókúrába kezd! Célja: januártól március elejéig lead 5 kg-ot. Csupán egy plakát elég volt hozzá! Megosztjuk saját diétás ötletét, - már-már kenyér szakértővé vált -  hátha Számotokra is hasznos lesz.


„A minap elmentem egy plakát előtt és vissza kellett sétálnom, hogy jobban megnézzem. Fókuszáltam, a lélegzetem is elállt! Kandi kamera van valahol? Ez egy tükör? Vagy a barátnőim lecsempésztek a gépemről egyet a tavalyi nyaralási képek közül? Magamra ismertem, sajnos. De még mekkora sajnos. Egy hatalmas, hömpölygő női test, takargatná magát, ha tudná, de hát csak kibuggyan egy-két fölös dekányi husi itt-ott. Na, gondoltam, ennél már csak az lenne rosszabb, ha egy tv-s átalakító show-ban parádéznék ország-világ előtt.
 

Jól megnéztem, kinek jut eszébe mégis egy ilyen testtel bármit reklámozni: na tessék, fesztivál fogyókúrázóknak. Erre mondjuk beneveznék. Hm. Legyen így! Elmegyek, de addigra leadok 5kg-t (nehogy más is rám ismerjen…).
Szóval így kezdődött. 5 kg. És mégis hogyan? Már annyiszor próbáltam. Egész nap meló, muszáj enni, különben lefejelem a monitort, ráadásul ha ideges leszek muszáj bekapnom egy kocka csokit (tényleg csak egyet szoktam…). Este meg már kinek van kedve edzeni? Tehát mi marad? A csoda. Valami nagy varázsló. Vagy varázsszer. Otthon a nagy fejtörés közben összedobtam egy szendvicset, gondoltam most már, hogy fogyókúrába kezdek, hivatalosan is már csak valami hideget eszem estére. Mégsem főzelék. Másnap el is újságoltam büszkén Esztinek (a világ legsoványabb kolléganője, aki ennek fejébe még jófej is, tiszta rémkép az egész), hogy mostantól kis időre elbúcsúzom a főtt ételektől, jöhet a fogyi-szendvicsek ideje. Nem telt bele két percbe, hogy elvegye a kedvemet. „Szendvicset mondtál? Az ugye kenyér…?” Tudom én, hogy kenyér, mi ebben az újdonság, gondoltam, de felvilágosított, hogy hiába nem főtt étel, egy szendvics ugyanúgy rám pakolja a habokat, mintha valami kiadós meleg ételt ennék, igazi kalóriabomba. Na köszi! Ennyit a tervemről. Eszti viszont nem csak csinos és jófej, az eszéért is szeretjük! Nevén nevezte a csodaszert, amire vágytam! Kenyér is meg nem is, eszem is, de diétázom is, mi ez? – Abonett. Szóval Eszti szerint már azzal is szépen megsegítem magam, ha csak a kenyeret lecserélem Abonettre, aztán majd jön a többi…Lecserélem? Megőrült ez a nő? És mégis mit rakok rá? Vagy bele? Vagy közé…egyáltalán: hogy szokták ezt enni?
 

Persze csak az első meglepetés vette el a fantáziámat, hogy a kenyeret egyáltalán le lehet cserélni. De mire hazaértem és az esti rutinhoz láttam volna a konyhában, csak úgy lódultak az ötletek. Ha úgy vesszük, ez is kenyér, csak épp jóval könnyebb (konkrétan nem érzed, hogy a kezedben van), egészséges és – mint Eszti elmagyarázta – alig van benne kalória. Úgy álltam este a konyhapult előtt, mint akinek látomása volt. Ide nekem a vajat! Meg a szalámit, sajtot, ubit és a többit! Nem volt megállás. Rájöttem, hogy fogyni öröm, sőt élvezet. Mert az hagyján, hogy gyakorlatilag bármit rápakolhatok a kis szeletkékre, de szendvicset is csinálhatok belőlük és az ebéd mellé is tökéletesen passzolnak. Arról nem is beszélve, hogy láttam a boltban egy csomó félét, úgyhogy gabonából sem lesz hiányom, az már tuti!

Innentől viszont nagyon figyeljetek, mert most jön a titok része a dolognak. A legtöbb diéta általában ott dől meg, hogy a sok megvonás miatt lemarad az ízélvezet. Az Abonettel viszont nem csak hogy megmarad, de még színesedik is. Fogadjunk, hogy egy szimpla kenyérre még senkinek nem jutott eszébe francia salátát tenni! De tudjátok, hogy milyen finom ez a ropogós lapocskákon? Vagy. Ott van az édesség dolog. Ez a „kenyérhelyettesítő csodaszer” teljesen univerzális, mert attól függően, hogy mit pakolok rá, főétkezés vagy desszert is lehet. Tudom ajánlani mindenkinek a zsírszegény gyümölcsjoghurtot szépen rákanalazni. Vagy egy pár főtt virsli mellé elropogtatni (a light majonézbe mártogatás megér egy misét…). Szóval sorolhatnám, de ez több, mint amire egy kenyér képes.
 

Hogy hol tartok az 5kg-val? Maradjunk annyiban, hogy még nem jött el a fesztivál ideje ;)
De tényleg, ha ezek után valaki tanácsot kér tőlem fogyi ügyben, adok neki egy csomag Abonettet és megmondom neki, hogy gondoljon három tetszőlegesen választott feltétre, kiegészítőre, zöldségre, vagy bármire…biztos lehet benne, hogy menni fog hozzá, akármelyik is. Hogy fogyni fog-e tőle, arra már nem is fog gondolni. Az élvezet a lényeg!


Emeletes élvezet egy tenyéren    

Ki mit néz este a vacsi mellett? Csak azért kérdezem, mert engem megszólt a család, hogy az azért már túlzás, hogy evés közben is főzős műsorokat bámulok, ráadásul lelkesen. Pedig én azt vallom, hogy „enni, élni, szeretni”. És ezek közül akár mindegyik vonatkozhat a gasztro-örömökre: enni valamit, megélni az ízeit, és szeretni, ahogyan a finomság maga elkészül. És ezt az egészen egyszerű dolgokra is értem ám, az olyan mindennapos kis étkekre, mint egy reggeli például. Na jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy fogyózom, tehát igyekszem minden apró íz-lehetőséget kihasználni.

A legújabb találmányom egyébként a halmozás. Senki nem röhög, ez nálam már egy teljesen tudományos fokozatra fejlesztett eljárás lett ám! Úgy kell elképzelni, mint egy versenyt saját magammal: mi fér még rá a kenyérre? Helyesbítek, nem kenyér, – csak én hívom így, mert végülis azt helyettesítem vele – hanem Abonett, a gasztro-diétám legjobb barátja. Szóval a verseny lényege, hogy milyen új hozzávalót tudok kitalálni és miből mennyit tudok rápakolni egy szeletre. Itt rögtön hozzá is tenném, hogy ez azért nem olyan bonyolult ám, mert felállítottam kategóriákat (ha már verseny) – sós, édes, mártogatós, dekorálós. Lehet bennük lubickolni.

A sós kategóriába sorolom a klasszikus szendvics-irány kiegészítőit: szalámi, sajt, persze valami fincsi vajkrémmel alul, tetődekornak piros arany, fűszerlevélke az ablak alatti cserépből és hát lenne még ötletem. Az édesek…jaj, hát az édes indulóim aztán tudnának virítani! Diétás eperlekvár, hm? El tudjátok képzelni, ahogy az eperszemek és az a finom lekvárszósz egyensúlyoznak a szeleten – bár leginkább én egyensúlyozok, hogy több maradjon rajta, mint alatta…Mártogatós típusoknak ajánlom a kefirbe kevert fűszerkeveréket, natúr joghurtba karikázott zöldségeket (pl. friss újhagyma), de sorolhatnám a különböző majonézes (light, persze) salátákat. És elérkeztünk a gyengémig: a dekorálós kategória. Na ez az igazi kihívás. Mi minden fér rá egy szelet Abonettre, ami a feltéttől a díszítő elemig terjed? És a feltét itt már egész komoly kis husi is lehet, rajta koktélparival, de éppenséggel lehet joghurt, gyümölcs, csokireszelék ízorgiája is.

Na szóval, hogy miért nézek recepteket daráló műsorokat még evés közben is? Kell az ihlet kérem, az Abonett sok mindent elbír, én pedig kísérletező típus vagyok.
Azért azt muszáj elmondanom, hogy ez az egész nem csak az ízekről szól. Arra utólag jöttem rá, hogy fogyózni úgy is lehet, hogy az ember élvezi és alig várja, hogy valami újat tapasztaljon meg benne. De ami igazán fontos, hogy lényegében karban tartom magam, vagy úgyis mondhatnám, hogy minden nap teszek valami jót magammal, amikor ezeket a ropogós „multikenyér” szeleteket dekorálgatom kedvemre (hogy azután persze pillanatok alatt eltüntessem őket). A fogyisok számára ugyanis a legnagyobb áldása az Abonett cuccoknak, hogy kalóriaszegények, viszont tele vannak értékes anyagokkal. Ehhez mondjuk már valamelyik tudományos-fantasztikus műsort kéne néznem, hogy elmagyarázzam, de a lényeg szerintem diéta alatt is egy: enni, élni, szeretni!"